A Cairn

A Cairn terrier eredete

Nevének eredete:

A szó “Cairn” valószínűleg a gael “carn” szóból ered. Lefordítva annyit jelent: kő, kavics, kőhalom, de jelent megalít sírt is. Épp úgy jelzi a fajta eredetét, mint ahogy a kutya szőrzetének a színe.

 


Megjelenés, jellem:

Szőrében skót hazája szikláinak színei tükröződnek vissza. Színváltozatai: a búza színűtől a vörösön, világos szürkén át a sötét szürkéig, ezen belül foltos is lehet. Nagy, fehér foltjai a menukepekWest Highland White terrierrel való korábbi pároztatásából származnak A fajtastandard engedélyezi ezt, de ugyanoly kevéssé kívánatos, mint egy tiszta fehér vagy teljesen fekete szőrzet. A szőrzet durva, de nem drótos fedőszőrből és puhább, dúsabb aljszőrből áll. Ez a szőrtakaró vízhatlanná teszi és bozontos kinézetet kölcsönöz neki. De nem szabad sem ápolatlan, sem túlzottan trimmelt benyomást keltenie. Kis ék alakú, jól szőrözött feje, sötét, mogyoróbarna, közepes, finom, mandulaformájú szemei és a kicsi, hegyes, figyelmesen hordott fülei őrzik a Cairn terrier összetéveszthetetlen rókaszerű kinézetét. Aszűken a testhez simuló könyökök teszik lehetővé a mellső lábak szabad mozgásá
t. Nem szabad sem topognia, sem peckesen járnia. Erős, közepesen hosszú és egyenes háttal, távolra nyúló mellső lábakkal és erős, hátsó tolóerővel, kiegyensúlyozott testfelépítéssel rendelkezik, melyek a Cairn terriert egy fáradhatatlan kísérővé teszik a hosszú gyaloglásoknál. Erős, zárt mancsai alkalmassá teszik nagyobb túrákra járhatatlan terepeken is. 28-31 cm-es marmagasságával és 6-7,5 kg-os ideális súlyával a Cairn terrier egy igazán mozgékony, könnyen kezelhető kutya. Fürge, figyelmes, ősi, aktív, bátor, rettenthetetlen, vidám és magabiztos: ezek a tulajdonságok jellemzik leginkább a Cairn terriert. Szeret labdázni, tombolni és bújócskázni, de ugyanakkor bátor, védelmező, hangos ugatással a veszélyt jelző kutya. A közös szabadidős tevékenységeket, mint a kirándulást, kerékpározást, autóvezetést vagy vitorlázást a Cairn terrier kimondottan élvezi. A legtöbbjük szereti a vizet. Könnyed és öntudatos viselkedése ellenére érzékeny és alkalmazkodó. A szórakozás, a játék és talán a kutyasuliban végzett munka is a legjobb formájába hozza. De szeretettel és következetesen kell nevelni, hogy a már a kezdetektől megtanulja, hol a határ.

Eredetileg, mint munkakutya, apróvad vadászatához lett kitenyésztve, idővel azonban egy kitűnő gyermekszerető családi kutyává fejlődött és jól alkalmazkodott az emberi kapcsolatokhoz, a környezethez. Lakásban nyugodt és nem ugatós, azonban odakint megmutatja rettenthetetlen terrier-temperamentumát. A Cairn terrier akár 15 évet is könnyűszerrel megér és megtartja élete végéig vidámságát, ragaszkodását és érdeklődését a környezete iránt.

 


Eredeti alkalmazás:

A Cairn Terrier a skót felföld nyugati partszakaszáról, a zord szigetcsoportokról, a Hebridákról, főként a Skye szigetről származik. Ez adta neki az eredeti nevet: rövidszőrű skye terrier. Az első feljegyzést a vadászatra alkalmazott terrierről 1436-ban Rosy püspöke, John Lesley készítette. Ebben rövidlábú kutyákról ír, akik a földalatti üregekbe, búvóhelyekre bemásznak, hogy ott felkutassák, elkapják a rókát, a borzot, a menyétet és a vadmacskát.
A fentebb jelzett területeken néhány család (klán) tenyésztette ezeket a kutyákat, hogy apró vadra vadásszanak velük a sziklákon. Minden gazdálkodó a saját speciális terrier-típusát tenyésztette. Néhány család előnyben részesített bizonyos színeket; így a Waternish-i Macdonaldsok a sötétszürkét és csíkosat, a Drynoch-i Macleodsok az ezüstszürkét és a Kilbride-i Mackinnonsok a krémszínűt, a vöröset, a csíkosat és a majdnem fekete terriereket. A Roseneath-klán a terrierjeit keresztezte a Poltalloch-i Malcolmsék krémszínű vagy fehér kutyáival – amikből később kialakult a West Highland White Terrier. Az biztos, hogy mind a négy skót terrier fajta – a West Highland White Terrier, a Cairn terrier, a Skót terrier és a Skye Terrier – ugyanazokra az ősökre vezethető vissza. A Cairn terrier az idő múlásával is megőrizte eredetiségét és munkakedvét. Még ma is közülük néhányan vadásznak, nyomkövetnek vagy mint drogkeresők tevékenykednek.

 


Történelme:

Egy skót vadászterrier első képe 1792-ből való, a többi a 18.sz. végéről, 19.sz. elejéről származik. Akkoriban a terriereket hosszú hátúnak, rövid lábszárúnak és rókavörös kinézetűnek ábrázolták. 1870-ben alapította az első kennelt a skót származású terrierek részére dr. Van Best, aki a kutyákat “rövidre nyírt Sky”-oknak nevezte. Ő annyira lelkesedett ezekért a terrier típusokért, hogy a tenyészállatokat származási helyükről választotta ki. 1909-ben került bemutatásra ebből a fajtából az első négy terrier egy kiállításon Invernessben Mrs. Alastair Campbell Ardrishaig és Mrs. Macdonald által. Nagy feltűnést keltettek, mert akkor még ez a fajta nem volt elismerve a Kennel Klub által. Mrs. Campbell anyja, Lady Monro már évek óta tenyésztette a rövid szőrű Sky-okat, miután 1875-ben ajándékba kapott egyet. 1910-ben kapta a fajta a nevét “Cairn terrier”, hogy hivatalosan is érvényesüljön elkülönítése a Sky terrierektől. 1911-ben Edinburgh-ben elkészítették a standardot, amelynek sok lényeges pontja még ma is érvényes. Az első Champion Cairn terrier Mrs. Campbell “Gesto”-ja volt, aminek az apja egy West Highland White terrier volt. Amerikában 1916-ig, Angliában azonban 1924-ig volt eltűrve a Westie-k Cairn terrierrel való keresztezése. Sok nyaraló vitt haza az 1920-as években Cairn terriert Skóciából. Miután az akkori walesi herceg – akit később királlyá koronáztak – sokszor mutatkozott Cairn-jével a nyilvánosság előtt, Angliában robbanásszerűen megnőtt a Cairn népszerűsége, közkedvelt családi kutyává vált. Az angliai kiállításokon még ma is az egyik legnagyobb számban kiállított terrier fajta.